Csesznek története

A Magas- Bakonyban, Zirc és Pannonhalma között fekvő Csesznek községet elsőként 1234-1270 között említik okleveleink, szabálytalan alaprajzú, belső tornyos váráról pedig 1300-ból, majd 1323-ból értesülünk.

A település neve feltehetően a szláv „csosznek", „csesznok" (hagyma, fokhagyma) szóból származik, amely szó annak idején a (IX. század) az itt nagyszámban őshonos medvehagymát jelölhette.

A település és környéke az Árpád- korban a bakonyi erdőispánsághoz tartozhatott, így eredetileg királyi birtok volt. A XIII. században a Csák-nemzetség birtokába került, s hozzájuk köthető a vár - feltehetően tatárjárás /1241/ utáni - felépítése is. A vár feladata nemcsak a birtokközpont védelme volt, hanem a Győr- Veszprém közötti országutat is felvigyázta mind katonailag, mind gazdaságilag.

A török idők alatt (XVI- XVII. század) végvár, amelyben állandó őrség tanyázik a mindenkori várkapitány parancsnoksága alatt. 1563 és 1566 között a török elfoglalja, de a XVII. század első felében már ismét magyar kézen van.

1656- ban mind a vár, mind közvetlen környéke az Esterházy- család birtokába kerül. 1747-ben már a vár alatt meghúzódó Csesznek jobbágyfaluról olvashatunk.

A település a XIX. században - a kiegyezésig (1867) - járási székhely volt.

Ma Csesznek a Dunántúl egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A váron kívül a turisták számára a legvonzóbb a Kőárok és az Ördögárok környéke. A Cuha-patak és az Aranyos-patak völgyét évente több ezer látogató tekinti meg.